Van az a pillanat, amikor az ember hirtelen megért valamit. Hosszú évek után egyszer csak összeáll a kép, helyükre kerülnek a mozaikdarabok, és megvilágosodik előtte a valóság.
Valahogy így járhattak most azok is, akik meglátták a Szabad Magyar Szó közösségi oldalán a hírportál társalapítójának közös fotóját Magyar Péterrel. Egy közös repülőjáraton.
Abszolút nem probléma, hogy egy hírportál társalapítója fotózkodik a magyar miniszterelnökkel, de az már igen aggályosnak nevezhető, hogy ezt büszkén posztolta a saját „független” hírportáljának hivatalos közösségi oldalán.
Hiszen évek óta hallgatjuk, hogy mi a független sajtó, mi az objektív újságírás, mi a pártoktól való távolságtartás. Évek óta olvashatjuk, hogy mely médiumok nem elég szabadok, mely szerkesztőségek állnak túl közel bizonyos politikai erőkhöz, kik szolgálnak ki hatalmi érdekeket, és kik nem felelnek meg a függetlenség magasztos eszményének.
Most azonban mintha új értelmezést kapott volna ez a fogalom.
Mert úgy tűnik, a függetlenség nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy sajtóorgánum egyforma távolságot tart minden politikai szereplőtől. Nem azt jelenti, hogy ne legyenek kedvencek. Nem azt jelenti, hogy ne legyenek szimpátiák.
A függetlenség ezek szerint inkább azt jelenti, hogy nem Orbán, nem Fidesz, nem jobboldal, nem VMSZ.
Ha valaki Orbán Viktorral fényképezkedne, abból bizonyára hosszú elemzések, aggódó publicisztikák és a sajtó függetlenségéről szóló elmélkedések születnének. Ha azonban Magyar Péterrel jelenik meg a portál oldalán egy közös fotó, az már valahogy egészen más kategória.
Nyilván.
Mert vannak politikusok, akik mellett állni veszélyes a függetlenségre. És vannak politikusok, akik mellett állni valahogy mégis összeegyeztethető vele.
A vajdasági magyar médiában kevés szerkesztőség osztogatott annyi erkölcsi bizonyítványt másoknak, mint azok, akik most olyan természetességgel mutatják be új kedvenceiket, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Persze lehet mondani, hogy ez csak egy fotó.
Valóban. Egyetlen fotó önmagában nem bizonyít semmit.
De olykor egyetlen fotó többet mond száz vezércikknél.
Éppen azért, mert nem a képen szereplő személy a legérdekesebb, hanem az a különös kettős mérce, amely évek óta kíséri a „független” jelző használatát.
Mert a valóban független sajtónak nem kedvenc politikusai vannak, hanem kérdései. Nem szurkolói, hanem olvasói. Nem kiválasztottjai, hanem mércéi.
A mostani kép után azonban sokak számára végre világossá válhatott, hogy egyeseknél a függetlenség nem azt jelenti, hogy senki mellett nem állnak.
Hanem azt, hogy nem azok mellett állnak, akiket nem szeretnek.
És valóban, így nézve minden a helyére kerül.
Most már értjük.
