Új tudományos vizsgálatok szerint nem járvány, hanem szervezett, regionális léptékű mészárlás áldozatai lehettek azok a nők és gyermekek, akiket a szerbiai Gomolaván talált, mintegy 2800 éves tömegsírba temettek. A lelőhely a Száva folyó egyik kanyarulata közelében, Újvidéktől délre található.
A sírt még az 1970-es évek elején tárták fel, de az akkori értelmezések szerint a halottak egy természeti katasztrófa vagy járvány következtében veszíthették életüket. A legújabb elemzések azonban egészen más képet rajzolnak ki.
KIK VOLTAK AZ ÁLDOZATOK?
A tömegsírban összesen 77 ember – többségében nők és 12 év alatti gyermekek – földi maradványait találták meg. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az áldozatok többsége nem állt rokonságban egymással, és nem is ugyanabból a térségből származott. Csupán egy anya és két kislánya között sikerült családi kapcsolatot azonosítani. Ez kizárja azt a korábbi feltételezést, hogy egyetlen közösség vagy család tagjait temették volna el együtt.
ERŐSZAKOS HALÁLRA UTALÓ NYOMOK
A csontvázakon több esetben koponyasérüléseket, valamint nyíl- és pengenyomokat azonosítottak. A sérülések jellege arra utal, hogy az áldozatok erőszakos körülmények között haltak meg. A kutatók szerint valószínű, hogy tudatos kivégzés történt. A nők és gyermekek célzott megölése arra enged következtetni, hogy a támadók szándékosan akarták meggyengíteni vagy megsemmisíteni egy rivális közösség jövőjét és identitását.
MIÉRT SZOKATLAN EZ A LELET?
A korabeli társadalmakban a nők és gyermekek gazdasági és társadalmi szempontból is fontosnak számítottak. Megölésük nemcsak emberi tragédia volt, hanem komoly stratégiai lépés is lehetett. A tömegsír ráadásul nem elrejtett helyen található: egy korábbi települési halom tetején, jól látható ponton alakították ki. A holttesteket egy kör alakú, körülbelül három méter átmérőjű sekély gödörbe helyezték.
A helyszínen talált állatcsontok – szarvasmarha- és juhmaradványok – arra utalnak, hogy a temetést rituális cselekmény kísérhette. A sírban fibulák, hajkarikák, karkötők és gyűrűk is előkerültek, ami azt jelzi, hogy az áldozatokat nem fosztották ki.
A csontmaradványokat jelenleg a Vajdasági Múzeum őrzi, ahol a kutatócsoport hét éve kezdte meg az újravizsgálatukat. Az eredmények nemcsak a lelőhely történetét írhatják át, hanem a Kárpát-medence őskori társadalmairól alkotott képet is árnyalhatják.
Címlapképünk illusztráció. Forrás: Unsplash
