Február 18-án hamvazószerdával véget ér a farsangi időszak, és megkezdődik a húsvétig tartó nagyböjt. A keresztény egyházi évben ez a nap a bűnbánat, az önvizsgálat és az élet mulandóságára való emlékezés ideje. A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart, ezt követően a hívők negyvennapos felkészülési időszakba lépnek, amely húsvétvasárnapig tart. A nagyböjt célja a lelki elmélyülés és a Krisztus feltámadására való ráhangolódás.
MIT JELENT A NAGYBÖJT?
A böjt – vagyis bizonyos ételektől való tartózkodás – már a kereszténység legkorábbi időszakában jelen volt. A húsvét előtti böjt kezdetben csupán nagypéntekre és nagyszombatra korlátozódott, majd a 4. századtól egyhetes időszakká bővült. A negyvennapos böjt a 7. század elejére vált általánossá, és 1091-ben törvénybe is iktatták. A negyvenes szám bibliai jelentőségű: Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, a vízözön negyven napig tartott, és Mózes is negyven napig böjtölt a Tízparancsolat átvétele előtt.
MIÉRT MOZGÓ ÜNNEP HAMVAZÓSZERDA?
Hamvazószerda nem bibliai eredetű ünnep, de az egyházi év kiemelt napja. Időpontja a húsvéthoz igazodik, így évente változik. A legkorábbi dátuma február 4., a legkésőbbi március 10. lehet. Hamvazószerdát nevezik böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is.
MILYEN SZABÁLYOK VONATKOZNAK A BÖJTRE?
A böjti előírások az évszázadok során enyhültek. A középkorban a hívek akár késő délutánig sem ettek, és teljesen tartózkodtak a hústól, tejterméktől, tojástól. A II. vatikáni zsinat rendelkezései óta szigorú böjti nap csupán hamvazószerda és nagypéntek. Ezeken a napokon tilos húst fogyasztani és csak egyszer szabad jóllakni. A szabályok alól mentesülnek a 18 év alattiak, a 60 év felettiek, a betegek, a várandós és szoptató nők, valamint bizonyos munkakörben dolgozók. Az egyház tanítása szerint a böjt nemcsak étkezési önmegtartóztatást jelent. A hívők ilyenkor lemondhatnak például édességről, dohányzásról vagy egyéb szórakozásról is, miközben nagyobb figyelmet fordítanak embertársaikra.
MIT JELKÉPEZ A HAMU?
Hamvazószerdán a pap a mise után megszenteli az előző évi virágvasárnapi barka hamuját, majd keresztet rajzol a hívek homlokára. Közben elhangzik a figyelmeztetés: „Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel.”
A hamu az elmúlás és a bűnbánat jelképe. A szokás a középkorban vált általánossá, amikor II. Orbán pápa 1091-ben hivatalosan is elrendelte a hamvazkodást a hívek számára. A korai egyházban a bűnbánók hamuszórás után időlegesen nem léphettek be a templomba, ezzel is kifejezve megtisztulásuk folyamatát.
NÉPI HAGYOMÁNYOK ÉS ÉRDEKESSÉGEK
A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje az év során. Egyes vidékeken a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy rájuk is átragadjon a védelem. A hamvazószerda utáni napokat több helyen „semmihétnek” vagy „csonkahétnek” nevezték. Előfordult, hogy a következő csütörtököt „kövércsütörtöknek” hívták, amikor még elfogyaszthatták a farsangi maradék húsételeket.
Fotó: Shutterstock
