Megrázó őszinteséggel beszélt a délszláv háború alatt átélt élményeiről Dér Heni, aki 16 éves volt, amikor Magyarországra költözött, de a konfliktus borzalmait már jóval korábban, 13 éves gyermekként testközelből tapasztalta meg. Az énekesnő a Nekem mondod? vendégeként idézte fel a kilencvenes évek végének traumatikus időszakát.
„Minden zsigerem tiltakozik” – így fogalmazott Dér Heni a délszláv háborúval kapcsolatos gyerekkori emlékeiről. Elmondása szerint 1999-ben, amikor megkezdődtek a bombázások Koszovóban, szinte a mindennapok részévé vált a félelem.
„Általában napi kétszer szólalt meg a légiriadó: egyszer délután, egyszer pedig hajnalban. A délutáni riadó után, amikor elült a veszély, a gyerekek – köztük a 13 éves Heni is – kiszaladtak az utcára, és az eget kémlelték, figyelve a bombázókat és a lopakodó repülőket. Ami ma felfoghatatlan és ijesztő, akkor a mindennapok természetes része volt.” – emlékezett vissza az énekesnő.
„Az iskolákat márciusban bezárták, az év végi jegyeket lezárták, az épületekbe pedig katonákat költöztettek. A bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése mély nyomot hagyott benne. Különösen élesen él emlékezetében édesapja mondata: „Igazából nem tök mindegy, ha bomba csapódik az épületbe, melyik szobában alszunk?” Ez a kijelentés egyszerre tükrözte a helyzet abszurditását és a tehetetlenséget, amellyel szembe kellett nézniük.” – folytatta.
Dér Heni arról is beszélt, hogy amikor az ember valamiben felnő, az szinte beleivódik a lelkébe, és egy idő után természetessé válik – még akkor is, ha háborúról van szó. Éppen ezért döbbenti meg, amikor bárkit is meg kell győzni arról, hogy a háború rossz, és hogy emberéletek kioltása soha nem lehet megoldás.
„Az senkinek nem jó, ha emberéleteket oltunk ki” – fogalmazott, majd kiemelte: minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy mindaz, amit gyermekként átélt, valaha is megismétlődjön, bármilyen formában.
Az énekesnő vallomása emlékeztet arra, hogy a háború nem csupán történelmi esemény, hanem személyes sorsokat formáló, generációkra ható trauma.
