Az év eleje sokak számára az újrakezdés időszaka. Januárban még tele vagyunk tervekkel, egészségesebb életmódot, több mozgást, tudatosabb mindennapokat ígérünk magunknak. A kezdeti lelkesedés azonban gyakran gyorsan alábbhagy, és február végére a fogadalmak nagy része feledésbe merül. Ennek hátterében nem gyengeség, hanem az emberi működés természetes sajátosságai állnak – írja a Sonline.hu.
A fogadalmak pszichológiai szempontból többet jelentenek egyszerű ígéretnél: az identitásunkról, az önkontrollunkról és a motivációnkról szólnak. Az új év szimbolikus határvonal, amely lehetőséget ad a múlt lezárására és egy vágyott énkép felé való elindulásra. Rövid távon ez növeli az önbizalmat és a cselekvési kedvet, hosszabb távon azonban komoly akadályokkal találkozunk.
További probléma, hogy az újévi fogadalmak gyakran túlzottan nagyszabásúak és irreálisak. Sokszor látványos, gyors átalakulást várunk el magunktól, miközben elmaradnak a fokozatos, apró lépések. A külső elvárásokból – társadalmi nyomásból, divatból – fakadó célok szintén hamar kifulladnak, mert nem belső meggyőződésen alapulnak.
A tartós változás kulcsa a belső motiváció és a reális célkitűzés. Olyan fogadalmak működnek hosszú távon, amelyek személyesen fontosak számunkra, és amelyekről valóban el tudjuk hinni, hogy elérhetők. A túl nagy célokkal járó kudarc ugyanis rombolja az énképet, csökkenti az önbizalmat, és bűntudatot kelthet.
Fotó: marieclaire.hu
