1956 októberében Magyarországon békés tüntetésként kezdődött, majd fegyveres szabadságharccá alakult az a történelmi eseménysor, amely örökre megváltoztatta a nemzet sorsát. A magyarok a Rákosi Mátyás nevéhez fűződő kommunista diktatúra, a politikai elnyomás és a szovjet megszállás ellen keltek fel. A forradalom célja a függetlenség, a szabadság és a demokrácia visszaszerzése volt.
A mozgalom közvetlen előzménye a budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i gyűlése volt, ahol 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket. Köztük szerepelt a szovjet csapatok kivonása, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, szabad választások, valamint a vélemény- és szólásszabadság biztosítása. Másnap, október 23-án tízezrek vonultak az utcára Budapesten, a Petőfi-szobornál pedig Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavakat skandáltak. A tüntetők a zászlókból kivágták a szovjet címert – így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe.
A békés megmozdulást Gerő Ernő rádióbeszéde után gyorsan fegyveres felkelés követte. A tüntetők elfoglalták a Magyar Rádiót, a pártlapot és több stratégiai pontot, a Dózsa György úton pedig ledöntötték a gyűlölt Sztálin-szobrot. Október 25-én a Kossuth téren a karhatalom tüzet nyitott a tömegre, több mint száz ember életét vesztette. Hasonló sortüzekre került sor más városokban is, például Mosonmagyaróváron és Miskolcon.
A forradalom idején Nagy Imre lett a kormányfő, aki megpróbálta politikai útra terelni az eseményeket. Koalíciós kormányt alakított, újra engedélyezte a pártok működését, és november 1-jén bejelentette Magyarország semlegességét, valamint a kilépést a Varsói Szerződésből. A szovjet vezetés válasza azonban könyörtelen volt: november 4-én hajnalban hatalmas katonai erővel újra megszállták az országot. A forradalom leverése után a Kádár János vezette kormány vette át a hatalmat.
A harcoknak és a megtorlásnak súlyos ára volt: a Központi Statisztikai Hivatal szerint több mint 2600 ember vesztette életét, közel 20 ezren megsebesültek, és mintegy 200 ezer magyar menekült külföldre. A megtorlások során több száz embert kivégeztek, köztük Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.
A hatalom évtizedekig „ellenforradalomként” bélyegezte az eseményeket, mígnem 1989-ben Pozsgay Imre nyilvánosan népfelkelésnek nevezte az 1956-os forradalmat. Ugyanebben az évben, október 23-án, kikiáltották a Magyar Köztársaságot. 1990 óta ez a nap nemzeti ünnep, amely a szabadságvágy, a bátorság és az összefogás jelképe lett.
Fotó: Csongrád.hu
