Szerbiában nincs hivatalos adat arról, pontosan hány siket ember él az országban, ám a becslések szerint mintegy 12 ezren használják a jelnyelvet – írja az RTS. Mindennapjaikat számos akadály nehezíti, amelyek gyakran elkerülhetők lennének több odafigyeléssel és megértéssel.
MINDENNAPI NEHÉZSÉGEK
Biljana Milanović, a közösség egyik tagja elmondta, hogy a leggyakrabban az egészségügyi ellátás során tapasztal problémákat. Előfordult, hogy órákig várt, mert nem hallotta a nevét, amikor behívták a rendelőbe. A kommunikáció hiánya miatt sokszor félreértésekbe ütközik, ami plusz terhet jelent számára.
A mindennapi élet más területein is akadályokba ütköznek: az ügyintézésben, az oktatásban vagy az információhoz való hozzáférésben. Bár 2015-ben törvényt fogadtak el a jelnyelv használatáról, amely előírja, hogy a médiatartalmak 10 százaléka legyen feliratozott, ez többnyire csak választási műsorokra korlátozódik.
EURÓPAI PÉLDÁK
Az RTS szerint Európa számos országában a siketek több segítséget kapnak: speciális ébresztőórákat, fényjelzést adó csengőket, internet-hozzáférést a tolmácsok eléréséhez. Szerbiában viszont ezek az eszközök nem érhetők el állami támogatással, például egy siket szülő nem kap bebiőrt, amely fényjelzéssel jelezné a csecsemő sírását.
A JELNYELV HIVATALOS ELISMERÉSÉT KÉRIK
Az Asocijacija srpskog znakovnog jezika és a Siketek Szövetsége azt sürgeti, hogy a szerb jelnyelvet ismerjék el hivatalosan az Alkotmányban, a többi nyelvvel egyenrangúan. Ez jelentősen javítaná a közösség életminőségét, különösen mivel jelenleg mindössze 24 tolmács van bejegyezve az országban, ami messze nem elég a 12 ezres közösség számára.
Vojislav Đorđević tolmács szerint a tolmácsok számának növelése kulcsfontosságú lenne, hiszen nélkülük a siketek nem tudnak teljes körűen részt venni sem az oktatásban, sem a közéletben.
„HALLJÁTOK MEG A HANGUNKAT” – A SIKETEK ÜZENETE
Mihailo Gordić, a Szövetség képviselője szerint fontos lenne, hogy a társadalom szélesebb körben ismerje meg a siketek világát és kommunikációs igényeit. Ezért javasolják, hogy a jelnyelv kerüljön be a formális oktatásba, akár választható tantárgyként már az óvodától kezdve.
A közösség tagjai hangsúlyozták: nemcsak jogokat kérnek, hanem tiszteletet és megértést. Ha valaki a jelnyelvet ismeri, „kulcsot kap a siketek lelkéhez” – fogalmaztak.
Képünk illusztráció, forrás: unplash.com
