Képzeljük el a helyzetet: egy Wizz Air-járat éppen megkezdi az ereszkedést Kolozsvár felé. Az utasok közül sokan már kikapcsolták a telefonjaikat, a város fényei felvillannak az ablak alatt, a személyzet pedig felkészül a landolásra. A pilóták kapcsolnak az irányítótorony frekvenciájára, de a rádióban csend van.
Többször is próbálkoznak, de senki nem felel. Végül a bukaresti központot keresik, hiszen az országos irányítást onnan végzik, majd azt az utasítást kapják, hogy várjanak. A kifutópálya fényei lekapcsolva maradnak, így a leszállás egyébként sem lenne biztonságos. A gép a levegőben marad, és húsz percig köröz a város felett, miközben senki sem tudja pontosan, mi történik a toronyban. Csak ezután sikerül újra elérni a kolozsvári tornyot, a pályát kivilágítják, és a gép sikeresen landol.
Később kiderült, hogy a toronyban hárman voltak beosztva, de ketten a szabályoknak megfelelően pihenőn voltak, a harmadik pedig – aki akkor éppen a felelős volt – elaludt. A biztonsági szakértők szerint az ilyen helyzet rendkívül veszélyes: ha a repülőnek sürgősségi okokból azonnal kellett volna landolnia, akár tragédia is bekövetkezhetett volna.
