Szeptember 10-én, az Utah Valley University kampuszán, Charlie Kirk, a konzervatív mozgalom egyik legismertebb alakja golyót kapott a nyakába. A támadás nem egyszerű bűncselekmény volt: politikai üzenet. Egy üzenet arról, hogy a balliberális oldal kifulladt a vitában, s amikor már nem maradnak érvei, akkor a fegyver marad a kezében.
A VITA HALÁLA
A demokrácia alapja a nyilvános vita. Az, hogy érvekkel ütköztetjük világképeinket, és közös minimumokat keresünk. A politikai élet azonban egyre kevésbé erről szól. A balliberális sajtó az elmúlt években nem vitázott a konzervatív gondolatokkal, hanem démonizálta azokat. Charlie Kirket nem ellenfélnek állította be, hanem „veszélyforrásnak”, „szélsőségesnek”, „a demokrácia ellenségének”.
Amikor valakit éveken át így festenek le, a gondolat lassan átcsúszik a tettekbe: ha ellenség, akkor ellene mindent szabad. Innen már csak egy lépés, hogy a szavak helyét a golyók vegyék át.
A LIBERÁLIS KUDARC: ÜRES ÉRVEK, HARSÁNY JELSZAVAK
A balliberális oldal azért válik erőszakossá, mert elvesztette meggyőző erejét. A konzervatív gondolatok – a család, a hit, a nemzet, a hagyomány – állandóan jelen vannak az emberek mindennapjaiban. A balliberális oldal ezzel szemben ideológiai kísérleteket kínál, amelyek nem gyökereznek a valóságban. Amikor ezek kudarcot vallanak, és a választók elfordulnak, nem marad más, csak a hangos kiáltás és a gyűlöletkeltés.
De a harsány szavak sem tartanak örökké. És amikor a balliberális oldal végleg kifogy a logikából és a rációból, akkor fegyverhez nyúl – immár nem szimbolikusan, hanem szó szerint.
A KONZERVATÍVOK MINT GOLYÓFOGÓK
Charlie Kirk esete nem egyedülálló. Konzervatív rendezvények, előadók, publicisták rendszeresen válnak fizikai támadások célpontjaivá. Gondoljunk bele Trump vagy Robert Fico esetébe. A jelenség mögött ugyanaz az indulat áll: „ha nem tudjuk legyőzni érvekkel, törjük el erővel”. Így lesznek a konzervatívok a demokrácia golyófogói – azok, akik a politikai térben nem pusztán vitát, hanem testi kockázatot is vállalnak.
A KÖZÖSSÉGI MÉDIA, MINT A GYŰLÖLET HANGSZÓRÓJA
Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a balliberális sajtó retorikáját a közösségi média felerősíti. Algoritmusok gyártják az ellenségképet: minden „fasisztázó” poszt, minden „veszélyforrásozás” újabb muníció azoknak, akik amúgy is a fegyver felé kacsingatnak. Ez a buborékvilág nem vitát szül, hanem lincshangulatot.
VISSZA LEHET-E TÉRNI AZ ÉRVEKHEZ?
A Charlie Kirk elleni merénylet világos figyelmeztetés: ha a politika egyik fele lemond az érvekről, akkor a közéletből is eltűnik a vita. Ha a balliberális oldal továbbra is csak démonizálni tud, akkor a következő lövés is be fog következni.
A kérdés, amely most minden demokratikus közösség előtt áll: engedjük-e, hogy az érvek helyét végleg a fegyverek vegyék át?
A MAGYAR PÉLDA – AMIKOR A „POÉN” ERŐSZAKBA CSAP ÁT
Miközben világszerte egyre gyakrabban fordulnak elő merényletek vezető politikusok ellen, Magyarországon is egyre több a vészjósló jel. Majka a Campus Fesztiválon a miniszterelnök fejbe lövését imitálta a színpadon, Krúbi pedig a Budapest Parkban arról szavalt, hogyan kellene Orbán Viktort felakasztani. Döbbenetes, hogy mindezt ováció fogadta.
Hasonlóan súlyos jelenetek játszódtak le vasárnap Kötcsén is, ahol a Tisza Párt rendezvényén a közmédia tudósítóit egész nap inzultálták, majd két résztvevő nyíltan a riporter felakasztásáról beszélt. A párt elnöke, Magyar Péter pedig korábban maga is a közmédia munkatársainak megfélemlítéséről, sőt médiumok bezárásáról beszélt.
Ezek az esetek világosan mutatják: a gyűlöletkeltő retorika és a „poénba csomagolt” erőszakos fantáziák egyenes utat nyithatnak a fizikai agresszióhoz. A kérdés tehát nem csak Amerikában áll: engedjük-e, hogy nálunk is a vita helyét végleg a fegyverek és a kötelek vegyék át?
Véleménycikk.
