Ha Jugoszlávia gazdagságáról esik szó, a legtöbben rögtön Josip Broz Títóra gondolnak. A volt államfő fényűző életmódja legendás volt: rezidenciák szerte az országban, saját sziget az Adrián, a híres „Galeb” jacht, luxusvonatok, limuzinok és repülőgépek álltak a rendelkezésére. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy mindez nem számított magánvagyonnak – ezek állami javak voltak, amelyeket Tító életfogytig tartó elnökként használt.
A Blic beszámolója szerint a szocialista rendszerben, ahol a magántulajdon lehetőségei erősen korlátozottak voltak, mégis akadtak olyanok, akik ügyességükkel és vállalkozó szellemükkel jelentős vagyonra tettek szert. A nyolcvanas évek végén a legvagyonosabb magánember egy szkopjei vendéglátós volt, aki 1988-ban hivatalosan 171 millió dinár bevételt jelentett a hatóságoknak. Nevét azonban a sajtó és az archívumok sem őrizték meg, így máig ismeretlen maradt.
A korabeli Pénzügyi Hivatal adatai alapján ő számított a leggazdagabb magánszemélynek Jugoszláviában, megelőzve számos más vállalkozót – étteremtulajdonosokat, kézműveseket, sőt, még egyes zenészeket és professzorokat is. A milliomos státusz igazi ritkaságnak számított egy olyan országban, ahol az átlagfizetés mindössze néhány száz dollárnak felelt meg.
Archív fotó.
