Képek jelentek meg az interneten egy belső használatú kampányvázlatról, amelyet Magyar Péter úgy tálalt, mint Rogán Antal egyik „jegyzőkönyvét”. A probléma azonban nemcsak az, hogy a szöveg stílusa inkább egy tréningvázlatra vagy egy PR-műhely belső prezentációjára hasonlít, hanem az is, hogy Magyar mindebből rendszerszintű leleplezést próbál fabrikálni – hitelesítés nélkül.
A két papírlapon nincsen sem aláírás, sem pecsét, sem dátum, de még fejléc vagy szerző sincs. Jogilag és formailag tehát nem jegyzőkönyv, hanem legfeljebb egy kampányfeljegyzés, belső tájékoztató, vagy rosszabb esetben egy házilag összerakott lista, amit bárki gépelhetett. A hajtogatott, szkennelt papírdarab leginkább a bizonyíték látszatát kelti, nem pedig a hiteles dokumentum biztonságát sugározza.
A tartalom sem tartalmaz meglepő elemeket: digitális aktivistahálózat, közösségi médiás monitoring, kampánystruktúra. Ezek a fogalmak ma már a politikai marketing természetes részei – nem titkos fegyverek. A „digitális holdudvar”, a „gerillahadviselés” vagy a „pozitív digitális közvélemény” építése ugyan teátrális szófordulatok, de egy kampánystáb belső nyelvezetének tekinthetők. És valljuk be: a választók mozgósítása, a kommentelők szervezése vagy a véleménybuborékok célzása nem ördögtől való, hanem minden politikai mozgalom napi gyakorlata – legyen szó kormánypártról vagy ellenzékről.
A legsúlyosabb következtetés mégis az a sejtetés, hogy „a Karmelitában is várják a rendszerváltást”, mert „belülről szivárognak” ezek az anyagok. Ez nem tény, ez pszichológiai hadviselés. A politika és a választási kampány nem ördögtelen világ – de ha minden kampányvázlatot bűnügyi bizonyítéknak akarunk láttatni, akkor már nem vitázunk, hanem vádaskodunk.
A választók ennél komolyabb tájékoztatást érdemelnek. Nem hajtogatott papírlapokat, hanem felelős politikai programokat.
Fotó: ATV
