Az 55 évvel ezelőtt, 1969. július 13-án indított Luna-15 (E-8-5-401) harmadik generációs szovjet holdszonda a Luna-program részeként egy különleges küldetést vállalt. Az OKB–1 (később Lavocskin-tervezőiroda) által épített és üzemeltetett szonda célja az volt, hogy a Hold felszínére sima leszállást hajtson végre, kőzetmintákat gyűjtsön, majd a mintákat a Földre továbbítsa. Emellett a szonda feladatai közé tartozott a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses mezejének vizsgálata is.
A küldetés menete
A Luna-15 indítása a Bajkonuri indítóbázisról történt egy Proton-K hordozórakétával. Az űreszközt Föld körüli pályára állították, ahol az orbitális egység pályája 120,5 perces, 51,5 fokos hajlásszögű elliptikus pályán mozgott. Július 14-én pályakorrekciót hajtottak végre, majd július 17-én a szonda Hold körüli pályára állt, ahol keringési ideje 2 óra 46 perc volt.
A szovjet kormány július 18-án biztosította az Egyesült Államokat, hogy a Luna-15 program nem fogja akadályozni az Apollo-11 küldetését. A Luna-15 az Apollo-11 leszállóhelyétől északra, 800 kilométerrel távolabb végezte programját.
A leszállás kísérlete
Július 19-én és 20-án további pályamódosításokat hajtottak végre, majd július 21-én, a Hold körüli 52. keringés után megkezdődött a leszállási kísérlet. A sima leszállás nem sikerült, és a Luna-15 a Hold felszínébe csapódott. A kapcsolatot a szondával becsapódás előtt három percig sikerült fenntartani.
Jellemzők és felépítés
A Luna-15 három fő részből állt: a fékező-leszállóegységből, az állványzatból és a visszatérő egységből. Az energiaellátást kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység tartalmazta az üzemanyagtartályokat, fékező rakétahajtóművet, vezérlő-ellenőrző egységet, rádió adó-vevő berendezést, antennákat, lengéscsillapítókkal ellátott állványzatot, stabilizáló egységet, magasság- és sebességmérőt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását, és tartalmazott egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartályt, amelybe a mintát helyezte volna az automatika. A visszatérő egység hajtóanyagból, rakétahajtóműből, rádióadó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból és stabilizáló egységből állt.
Az eredmények
Bár a Luna-15 küldetése nem érte el végső célját, a szonda fontos adatokat gyűjtött a kozmikus sugárzásról, a napszélről, a mikrometeoritokról, az interplanetáris anyagról és a Hold mágneses mezejéről. Az Apollo-11 misszióval párhuzamosan zajló küldetés célja az amerikaiak megelőzése volt a holdi kőzetminta hazahozatalában, de végül ez az elsőbbség az amerikaiaknak jutott.
A Luna-15 misszió tanulságai és eredményei hozzájárultak a későbbi szovjet és nemzetközi űrkutatási projektek fejlődéséhez, és megmutatták, milyen kihívásokkal kell szembenézni a Holdra irányuló küldetések során.
