Idén szeptemberben emlékezünk meg XVI. Lajos öccsének, XVIII. Lajos francia királynak halálának 200. évfordulójáról. XVIII. Lajos 1824. szeptember 16-án hunyt el Párizsban, ezzel lezárva Franciaországban a Bourbon-restauráció egyik jelentős szakaszát. Halálakor a francia monarchia újjáépítésének szimbóluma volt, hiszen őt hívták vissza a trónra Napóleon bukását követően, és ezzel egy új korszakot hozott az ország politikai életében.
XVIII. Lajos életútja különösen érdekes, mert már a forradalom előtt a francia arisztokrácia egyik vezető alakja volt. 1791-ben a forradalom elől külföldre menekült, és az emigrációban töltött évek során is aktívan támogatta a Bourbon-ház visszatérését. Miután Napóleon végleg lemondott, Lajos 1814-ben került vissza Franciaország trónjára, azonban Napóleon száz napos uralma rövid ideig megszakította uralmát. 1815-ben újra hatalomra került, és tíz éven keresztül uralkodott egészen haláláig.
Királysága alatt próbálta egyensúlyba hozni a forradalom előtti abszolút monarchiát és a modern, alkotmányos királyság eszméit. Uralkodása alatt bevezették az 1814-es alkotmányos chartát, amely korlátozta a király hatalmát, és előtérbe helyezte a polgári szabadságjogokat. E reformok célja az volt, hogy a forradalom következményeit enyhítse, miközben megőrizze a monarchia legitimitását.
Lajos halála után testvére, X. Károly követte a trónon, ám az ő uralma alatt fokozódó feszültségek vezettek az 1830-as júliusi forradalomhoz, amely végül a Bourbon-ház második, és egyben utolsó bukását eredményezte.
