Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi várat védő magyar haderők és az ostromló osztrák hadsereg közötti csaták emlékezetes fejezetei voltak a magyar történelemnek. A második komáromi csata, amely 1849. július 2-án zajlott, a szabadságharc egyik legfontosabb és legdrámaibb eseménye volt.
Az osztrák hadsereg 1848 decembere óta ostromolta Komáromot, melyet 1849. április 22-én Damjanich János és Klapka György vezetésével a magyar sereg sikeresen felmentett. Ezt követően, június 18-án, 200 000 főnyi cári orosz haderő érkezett az osztrákok segítségére, megerősítve soraikat egy újabb támadási kísérletre.
A második komáromi csata során Haynau osztrák fővezér és Schlick tábornok összehangolt támadást indított Komárom ellen. A magyar védők, Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt, bátor helytállásukkal sikeresen verték vissza a számbeli fölényben lévő ellenséget. A csata reggel 5 órakor kezdődött, és estig tartott, mindkét fél jelentős veszteségekkel vonult vissza a sáncok mögé.
A csata során a magyar sereg számos hősies tettet hajtott végre. Leiningen-Westerburg Károly lovassága, Rakovszky őrnagy és Poeltenberg tábornok támadásai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar védők megállítsák az ellenség előrenyomulását. Az ácsi erdőnél vívott harcok és a monostori sáncok védelme különösen emlékezetesek maradtak.
A második komáromi csata végül magyar győzelemmel zárult, bár a veszteségek jelentősek voltak: a magyarok körülbelül 1500, míg az ostromlók 900 embert vesztettek. A csata fontos szerepet játszott a szabadságharc történetében, hiszen megmutatta a magyar sereg bátorságát és elszántságát a túlerővel szemben.
Ezen a napon emlékezünk a második komáromi csata hőseire, akik életüket kockáztatták a hazáért. Tetteik örökre beíródnak a magyar történelembe, példaként szolgálva a bátorság és a kitartás értékeire.
