1860. január 27-én hunyt el Bolyai János, a magyar matematikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású alakja, akinek munkássága gyökeresen átformálta a geometria alapjait.
Bolyai János Kolozsváron született 1802. december 15-én, Farkas Bolyai matematikus fiaként, és a korban egyedülálló tehetségről tett tanúbizonyságot már gyermek- és ifjúkorában is.
FORRADALMI FELFEDEZÉS: NEM EUKLIDÉSZI GEOMETRIA
Legismertebb munkája a híres Appendix című mű, amely a párhuzamosok elméletének új megközelítését adta, és egy olyan új geometriai rendszert vezetett be, amelyben a párhuzamosok igazsága eltér a hagyományos euklidészi axiómától, így megszületett a nem euklidészi (hiperbolikus) geometria fogalma. Ez a gondolat nem pusztán elméleti újítás volt: később az elméleti fizika és a relativitáselmélet alapjául is szolgált, még ha Bolyai életében nem is kapott azonnali nemzetközi elismerést.
BOLYAIAK EMLÉKEZETE VAJDASÁGBAN
A Zentán működő Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium viseli a Bolyai család — Farkas és János — nevét, és az iskola névadása nemcsak egyetlen Bolyaihoz kötődik, hanem mindkét matematikus szellemiségének tiszteletére történt. Ezért az intézmény oktatási filozófiája is a Bolyaiak kitartó, alapos matematikai gondolkodását, valamint a tehetséggondozás iránti elköteleződést helyezi a középpontba.
