1887. február 13-án született Szabadka városában Csáth Géza író, zenekritikus és orvos, a 20. század eleji magyar irodalom egyik különös hangú alkotója. Rövid, mindössze 32 évet felölelő élete és munkássága máig élénk érdeklődést vált ki az irodalomtörténetben.
Csáth Géza – polgári nevén Brenner József – tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Budapesten folytatta, ahol orvosi diplomát szerzett. Pszichiáterként dolgozott, szakmai tapasztalatai pedig jelentős hatást gyakoroltak irodalmi műveire is.
Első novellái a századforduló után jelentek meg. Írásait a lélektani mélység, a gyermeklélek és az ösztönvilág ábrázolása, valamint a sötét, olykor kegyetlen hangvétel jellemzi. Legismertebb elbeszélései közé tartozik A varázsló halála és Anyagyilkosság. Műveiben gyakran jelent meg a halál, a kiszolgáltatottság és a pszichés torzulás témája.
Zenekritikusként is jelentős tevékenységet folytatott, fiatalon kapcsolatba került a budapesti zenei élettel, és elismerően írt többek között Bartók Béla munkásságáról. Zenei műveltsége és érzékenysége prózájában is tetten érhető.
Életének utolsó éveit súlyos személyes válságok és egészségi problémák terhelték. Kosztolányi Dezső unokaöccse 1919-ben hunyt el. Tragikus sorsa és naplófeljegyzései hozzájárultak ahhoz, hogy alakja az irodalmi emlékezetben különösen erős, sokszor mítoszokkal övezett formában maradjon fenn.
Szülővárosa ma is őrzi emlékét: Szabadkán működik a Csáth Géza Művészetbaráti Kör, valamint emlékszobor is tiszteleg alakja előtt. Munkássága a vajdasági magyar kulturális örökség kiemelkedő része, életműve pedig a 20. századi magyar próza meghatározó fejezete maradt.
