1985 október 12-én, éppen 130 éve hunyt el Szarvas Gábor, nyelvész, akadémikus, a magyar nyelvművelés megteremtője. A tudós 1832. március 22-én született Adán, és munkássága máig meghatározza a magyar nyelvtudomány fejlődését.
Fiatal korában a szabadságharc lelkes híve volt, nemzetőrnek is jelentkezett, de életkora miatt nem vették fel. Egy ideig a bencés rend tagjaként tanult, majd jogi pályára lépett, ám betegsége miatt félbe kellett szakítania tanulmányait. 1858-tól tanárként dolgozott.
Szarvas Gábor igazi hírnevét nyelvészeti munkásságával szerezte. Az MTA megbízásából 1872-ben elindította a Magyar Nyelvőr folyóiratot, amely a magyar nyelv ápolásának és fejlesztésének egyik legfontosabb fóruma lett. Ezenkívül tagja volt a helsinki finnugor társaságnak is.
A budapesti Szarvas Gábor-szobor a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt, az V. kerületi Roosevelt téren áll. Az emlékmű kétalakos: a talapzaton elhelyezett mellszobor Szarvas Gábort, a magyar nyelvművelés megteremtőjét ábrázolja, mellette pedig egy fiatal nőalak látható, aki a „magyar nyelv tisztaságát” jelképezi. A nőalak babérkoszorút nyújt Szarvas felé, ezzel utalva munkásságának elismerésére és szellemi örökségére. A talapzaton elhelyezett Magyar Nyelvőr kötet pedig arra emlékeztet, hogy Szarvas Gábor húsz éven át szerkesztette ezt a folyóiratot, amely a magyar nyelv ápolásának és fejlesztésének egyik legfontosabb fóruma volt.
Szarvas Gábor 1879-ben súlyos szembetegséget kapott, látását elveszítette, és 1881-ben nyugdíjba vonult. Bár élete végén megvakult, munkássága örökre beírta nevét a magyar tudomány történetébe.
