1911. október 29-én, éppen ma 114 éve hunyt el Pulitzer József, a magyar származású újságíró, aki örökre átformálta a sajtó világát. Makón született 1847-ben, majd tizenévesen az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol a semmiből építette fel karrierjét. Katonaként kezdte, de hamar rájött, hogy igazi terepe az írás és a közélet.
St. Louisban vásárolta meg első lapját, a Post-Dispatch-ot, majd New Yorkban a World című napilapot, amelyet néhány év alatt Amerika legolvasottabb újságjává tett (New York World). Pulitzer hitt abban, hogy az újságírás nem csupán tájékoztatás, hanem társadalmi felelősség.
Nevét azonban nemcsak az újságírás minősége, hanem a modern médiamodell megteremtése is fémjelzi. Ő vezette be a nagyközönségnek szóló, vizuálisan gazdag, figyelemfelkeltő sajtóformát – a képekkel, címoldali sztorikkal és hétköznapi hősökkel teli lapokat. Rivalizálása William Randolph Hearsttel ugyan a „sárga újságírás” korát is elindította, de Pulitzer célja mindig a figyelem felkeltése volt – nem a manipuláció, hanem a társadalmi érzékenyítés érdekében.
Egyik legnagyobb tette, hogy 1885-ben országos adománygyűjtést szervezett a Szabadság-szobor talapzatának megépítésére. Több mint 120 000 amerikai kisadományozó mozdult meg a felhívására – köztük sok bevándorló, akik magukénak érezték a szabadság jelképét.
Pulitzer visszavonulása után látása és egészsége megromlott, de szellemi öröksége halála után is tovább élt. Vagyonából létrejött a Pulitzer-díj, amelyet a Columbia Egyetem ítél oda a legkiválóbb újságírói, irodalmi és zenei teljesítményekért.
A makói fiúból az amerikai sajtó egyik legnagyobb alakja lett – egy olyan ember, aki hitt abban, hogy az igazság kimondása nemcsak jog, hanem kötelesség is.
Borítókép: Profimedia
